Slackline - találd meg az egyensúlyt!

A slackline a dinamikus egyensúlyozás művészete. Hasonló az évszázadok óta ismert kötéltánchoz, mely a cirkuszi akrobaták birodalma volt - de mégis egészen más. Nehéz besorolni: játék, művészet, ügyességi sport, egyensúlyozás, légzés, kikapcsolás, meditáció. Egy biztos, aki kipróbálja, könnyen a hatása alá kerül. A slackline az egyensúlyozás művészete. Alapvető eleme a két fix pont közé kifeszített heveder, mely bizonyos fokú dinamikus nyúlási képességgel rendelkezik, ezáltal biztosítva a fix pontok közötti szükséges mértékű lazaságot. Lényeges eltérés a kötéltánctól a heveder lazasága illetve az, hogy a heveder lapos felületéről nehezebben gördül le a talp, így tágabb teret ad a sport lényegét jelentő „trükközéshez”.

Történet

Noha a kötéltánc már évszázadok óta ismert, a modern slackline (nyers fordítás: laza vonal) története a 70-es évekre nyúlik vissza. A kultikus kaliforniai sziklamászó-helyen, a Yosemite-völgyében két amerikai mászó, Adam Grosowsky and Jeff Ellington a jó időre várva unaloműzésképp a parkolóhelyek mellett található láncokon és kábeleken kezdtek el egyensúlyozni. Mivel a mászó felszerelések között lapuló hevederek és egyéb eszközök ezt lehetővé tették számukra, hamarosan fák között kifeszített hevedereken kezdtek el egyensúlyozni és föl-alá járkálni. Az ötlet természetesen jó táptalajra talált a völgy pihent agyú mászói körében, ahol gyorsan terjedni kezdett – majd innen kiindulva hamarosan az egész világon ismertté vált az új őrület. Adam és Jeff a mai standardok szerint is különlegesen jó trükk-repertoárral rendelkeztek, Adam még kézen is tudott állni a kötélen, amihez megdöbbentő ügyességre van szükség. Tőlük hamarosan eljutott a sport a híres veterán ”mászó-hippihez”, Chongo Tuckerhez, akinek több sem kellett, barátaival hamarosan új dolgot eszelt ki. A legendás yosemite-i szikla, a Lost Arrow Spire és a völgy szegélye között feszítettek ki egy csaknem 20 méter hosszú kábelt, ami a megdöbbentő 880 méteres mélység fölött ívelt át. Többször is megpróbáltak átjutni a kábelen, de sikertelenül. A magasban történő mászás a slackline új dimenzióját jelentette, ahol a mélység, a szél, a távolság miatt jóval lazább heveder óriási pszichés és fizikai akadályokat állított a próbálkozók elé. Több évnyi próbálkozás után, Scott Balcom volt az első, aki át tudott kelni a Lost Arrow Spire-on, és ezzel a slackline új ága született meg, az úgynevezett ”highline”-ozás (nyers fordítás: magas vonal). A Lost Arrow Spire máig a legismertebb „magas vonal” a világon, évről évre számos mászó keresi föl, hogy megpróbáljon átkelni a fél mérföldes mélység fölött.

Azóta évről évre új magas vonalak születnek a világban, legyen szó a Himalája gleccsereiről, Norvégia sziklacsúcsairól, vagy tengeri sziklatömbökről Ausztráliában.

"Mire jó ez?"

Sokan kíváncsiak, hogy vajon mi mozdítja arra az embereket, hogy egy vékony hevederen bukdácsoljanak, eséseket, zúzódásokat és egyéb sérüléseket kockáztatva. ”Mire jó ez?” , ”Mi a célja az egésznek?” kérdezik gyakran. Ezt elmagyarázni nem lehet, ezt megtapasztalni kell. Sokan azért hevedereznek, hogy fejlesszék egyensúlyérzéküket, sokan, hogy más sportokra készüljenek föl, mások meg csak azért, mert örömüket lelik abban, hogy kitolják saját határaikat. Mégis sokan, akik szeretnek kicsit elvontabban gondolkodni, esküsznek rá, hogy különleges állapotokat lehet megélni a hevederen egyensúlyozva. Amikor felállnak a hevederre, a mindennapi gondok és problémák, az élet nagy forgataga hirtelen megszűnik létezni. A nyugodt légzésre, az óvatos lépésekre, a belső egyensúlyra koncentrálva, amikor csak a jelen számít, a zen állapotát tapasztalhatja meg az ember. Jó lenne, ha az élet is ilyen egyszerű lehetne, de sajnos nem az. Mindazonáltal a slackline-ozás segíthet megtapasztalni ezt az állapotot.

Hogyan csináld?

Helyezd az egyik talpad a hevederre, hosszanti irányban. Vegyél néhány mély lélegzetet és nyugtasd meg magad. Nyugodt helyzetben a lábad kevésbé fog remegni a hevederre terhelve. Keress egy pontot magad előtt, és fókuszálj végig arra. Ez eleinte nehéznek tűnik (ösztönösen mindenki a lábát kezdi nézni), de később sokat fog segíteni a haladásban. Tárd szét karjaidat, állj egyenesen. A súlypontodat helyezd pont a lábad fölé, majd egy gyors és határozott mozdulattal terhelj rá a hevederre és állj fel. (Ok, itt valószínűleg szükség lesz néhány próbára, de ne csüggedj, egyszer csak pofon egyszerűnek fog tűnni!) Állj az egyik lábadon, két karoddal és a szabad lábaddal egyensúlyozva. Hajlítsd be enyhén a hevederen lévő lábad. Így lejjebb tudod vinni a súlypontod, könnyebb lesz egyensúlyban maradnod. Ismételd meg a fenti lépéseket addig, amíg legalább 15 másodpercig fönt tudsz maradni a hevederen. Gyakorolj a másik lábaddal is, hogy mindkét lábadon egyensúlyban tudj maradni. Tedd meg az első lépést, nagyon finoman áthelyezve a súlypontodat az egyik lábadról a másikra.

Fontos: vigyázz a fákra, minden esetben védd a fák kérgét! A slackline szetteket az esetek nagy részében fatörzsekre lehet rögzíteni. A fellépő erőhatásoktól óvni kell a fák kérgét, melynek roncsolódása a fa elpusztulásához vezethet. A rögzítő heveder és a fakéreg közé mindig helyezz valamilyen fatörzsvédőt, mely óvja a fakérget az erőhatásoktól.

Bónusz tipp: gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj. Idővel megtalálod az egyensúlyod a hevederen, és elkezdheted megcsinálni az első trükköket – a határ a csillagos ég lesz!